A világra rácsodálkozó gyermek könnyen hagyja magát elvarázsolni, érzelmein keresztül fogadja be a környezete impulzusait, és játszva tanul mindent és mindenből, amivel megkínáljuk. Hogyan segítsük már totyogó gyermekünket a világ csodáinak felfedezésében a bábozás által?
Bábozni mindennel lehet, minden tárgyban benne van az életre keltés lehetősége, hogy mit és milyen mértékben használjuk ki, az már csak nekünk felnőtteknek a fantáziánkon és játékos kedvünkön múlik. Plüssállatok és levesbe készülő zöldségek egyaránt segítségünkre lehetnek, ha apróságunkat valamilyen nemes cél reményében szelíden akarjuk rávenni bizonyos dolgokra. Így megkönnyítjük az alvásra készülődést, vagy segítünk a zöldségfogyasztása növelésében.
A bábozás külön rituálé is lehet. 2 év körül már rendkívül nyitottak arra, hogy otthon, maga a szülő bábot húzva a kezére a padlóidő részévé tegye ezt az elfoglaltságot. A báb már ekkor hasznos segítség lehet az érzelmi feldolgozás támogatásában. Nevezzünk ki egy bábbarátot, aki mesél a gyerkőcnek, elmondja, miért kell fogat mosni, hogy lehet dühös, de ha rugdos, az nem elfogadható. A báb megsimogathat, kérdezhet: Dühös vagy anyára,mert nem vett neked túró rudit? És egy bábnak könnyebb elmondani ezeket a sérelmeket, vagy csak duzzogva rábólintani…
Az otthoni bábozással a szerepjátékok korszakát készíthetjük elő már azáltal, ha „beszéltetünk” kis kedvenceket, így beleélheti magát bizonyos szituációkba. Adjunk neki is a kezébe egy állatkát, játsszuk el együtt a mesét. Egy egyszerű párbeszéd Micimackó és Tigris között már a legkisebbek számára is érdekes lehet.
Használjunk ujjbábokat, a kicsi kezek még a kesztyűbábokhoz nem elég edzettek, viszont mondókázáshoz remek segítőink lehetnek a színes, mosolygós ujjbábok.
Elvarázsolhatjuk totyogónkat otthoni bábszínházzal is. Egy paraván mögött „magától mozgó” állatka igazi csoda egy 2 éves lurkónak. Ebben az is nagy segítségre lehet a szülőknek, ha a bölcsödében, vagy ismerős közegben ilyen jellegű közösségi programokon már a kortársakkal együtt izgulhat.
Ha az életre keltett bábok élményével minél korábban megkínáltuk, és varázsdobozunkban ott sorakoznak az izgalmasabbnál izgalmasabb bábok, nem kell sokáig várnunk, hogy gyerkőcünk magától vegye elő ezeket a csodákat megjelenítő játékokat. És ekkor megindulhat a közös bábozás. Paraván mögött vagy anélkül, egyszerű szituációs játékokkal. Ovisok már szívesen „állítanak színpadra” néhány mondatos előadásokat, vagy ünnepek alkalmával örömmel lesznek részesei maguk is a megrendezett eseményeknek, így alkotva tanulnak – és ez már önmagában is ünnep. Ha a bábozást közös tevékenységként már megismerték, szülő nélkül is kedvelt elfoglaltság lesz, ehhez külön izgalmakat is rejt még a mágneses bábszínházzal való játék. Hiszen itt mindenben ők irányíthatnak…
És hogyan tovább? A bábbarát, akinek elmondható minden, ami az oviban, iskolában történt, egészen 10-12 éves korig az esti padlóidő során nagy segítségér elehet az egész családnak, aki mindenkit kikérdezve segít feldolgozni az aznapi nehéz helyzeteket, és akivel együtt lehet örülni mindannak, ami a napunkat széppé tette. És ez már önmagában is élmény…
Már a csecsemőt is elvarázsolhatjuk, ha egy-egy mondóka közben kezünkön, ujjunkon színes bábokat mozgatunk. Totyogó kortól érdemes beépíteni a bábozást a padlóidő tevékenységébe, ami egészen 10-12 éves korig az érzelmi intelligencia és a kommunikáció fejlődésének hatékony inspirálója. Bábozzunk otthon, vigyük olyan közösségi programokra, ahol maguk is megismerkedhetnek, esetleg ki is próbálhatják a bábozás élményét.
