"Mindannyiunkban ott a félelem, ami maga a boszorkány vagy banya. Az a bizonyos erő, amely arra kényszerít bennünket, hogy megtorpanjunk, és hagyjuk magunkat megkötözni. Amíg bennünk él, semerre sem léphetünk, ledermeszt szellemileg, és ellehetetleníti a mindennapjainkat. A félelem, a boszorkányok, iszonyatos erővel tombolnak a világban, de nekik is van gyengéjük, mégpedig, ha felismerjük őket." Benke Szabó Lilla

Egy kis etimológia: A boszorkányok egyik elnevezése a magyar nyelvi tájakon a bűvös-bájos, bű-bájos volt, tevékenykedése pedig a bűvölés-bájolás. Értelemszerűen e szavak jelentése a gonosszal, a romlottal kapcsolódott össze. Az érdekesség ebben az esetben a bű és a báj gyökérszavak jelentése, eredete és kapcsolata a boszorkánnyal. Ezek ugyanis az ótörök báj szóból erednek, ami nem mást jelent, mint „köteléket”, „szalagot”, „bilincset”. A magyar „báj”, „bájos” szavak jelentéséből azután az idők folyamán kikopott a pejoratív jelentés és csupán a „lebilincselő”, „mozdulatlanná tevő” átvitt értelmük maradt meg, a jelentésben mélyen elbújva. A szó eredeti jelentését legjobban a boszorkány jelentésű bűbájos (vagyis „igéző”, „rabul ejtő” személy) őrizte meg.  (wikipedia)